A maximalizmus a siker halála
Hogy miért mondom ezt? Mert én is átestem rajta. Ha maximalista vagy, az akár a legjobbat is kihozhatja belőled, de többet árt, mint használ. Itt nem king a maxi. Ez egy designer sikerének és fejlődésének egyik kulcsa.
S mi az igazi hátulütője annak, ha maximalista, másnéven perfekcionista vagy? Pláne olyan, mint én? Hát az, hogy annyira törekszel a tökéletes design megalkotására, hogy fosol milyen lesz és megkérdőjelezed, hogy egyáltalán képes vagy-e a kitűzött cél elérésére. Van, hogy neki se kezdesz. Bizony volt, hogy féltem belekezdeni egy poszt képének, borítóképnek vagy egy webdesign-nak a megtervezésébe, kivitelezésébe és csak álltam felette elképzelve, hogy milyenre szeretném és nem ment. Elhatalmasodott rajtam, hogy áhh úgy se lesz jó, úgyse fog tetszeni senkinek, mert nem tudom megcsinálni tökéletesre, mások által elfogadottra. Van, hogy csak azért nem tudok megírni egy blogcikket, mert vajon tetszeni fog másoknak, elég szakmai, elég releváns? Nem fogok miatta egy lúzer, amatőr, általánosító, hozzá nem értő p***nek tűnni, aki kezdő létére osztja az észt? Pedig basszus az alatt az 1-1,5 óra gondolkodás és csatározás önmagammal helyett mennyi mindent csinálhattam volna, nem?! Dehogynem.
Biztos csak lusta vagy
Itt szögezném le, hogy számomra nem büdös a munka és nagyon szeretem a vállalkozásom és az ügyfeleknek segíteni, ha bármilyen egyedi és bizalmat keltő designra van szükségük. Mások szemében ez mégis lustaságnak vagy a kreativitásom kiégésének tűnhet, pedig egyáltalán nem az. És hogy nem valamilyen beképzelt, hipochonder dologról beszélek, alább találjátok a Huffingtonpost cikke alapján azt a 13 pontot, amely segít abban a felismerésben, hogy talán lehet maximalista vagy.
- Mindig is meg akartál felelni másoknak
- Tudod, hogy a tökéletességre törekvés fájdalmat okoz, de a sikerért meg kell szenvedni elvet vallod
- Halogatni könnyebb
- Kritikus vagy másokkal szemben
- Mindent vagy semmit
- Nehezen nyílsz meg másoknak
- Folyton keseregsz
- Mindent magadra veszel
- Kiakadsz és támadsz, ha kritika ér
- Soha nem érzed, hogy megérkeztél
- Örülsz más bukásának vagy ha hibázik
- Bűnösnek érzed magad
- Gyakran gondolsz vissza iskolaéveidre
Rám majdhogynem minden igaz. Rád vajon melyik? Gyerekkorom óta küzdöttem/küzdök ezekkel mára szerencsére eredményesen. Mondhatom, hogy naponta lépek ki a komfortzónámból mióta elkezdtem a vállalkozásom és ez segített. Azzal, hogy ha úgy érzem nagyjából készen vagyok valamivel, akkor igen az kész és küldöm a megrendelőnek vagy már posztolom is ki és nem érdekel, hogy mit gondolnak mások és hogy tökéletes-e vagy sem. Ha valamit változtatni kell az ügyfél kérésére, akkor változtatok és ez így van jól. Ez már az ő tökéletességre törekvő hajlama.
A megoldás 80%-a
Nekem még az alábbi trükkök, módszerek segítettek a maximalizmusom elfolytásában.
Létezik egy igen jó módszer és ez nem más, mint a 80/20-as szabály, másnéven Pareto elv. Vagyis bizonyos jelenségek eredményeinek 80%-a, az okok 20%-ának köszönhető. Vállalkozásban például a bevételünk 80%-át az ügyfeleknek csak a 20%-a adja. Esetemben és egy designer esetében ezt úgy kell értelmezni, hogy elég a feladat/design 20%-át megcsinálnom, mert az adja az egész 80%-át.
Hogy haladjak is a feladataimmal kapcsolatban ajánlott napi 10 feladatot kiválasztani és abból a 2 legfontosabbat megcsinálni elsőnek és ez adja a napom sikerességének 80%-át.
Másik megoldás, hogy ha egy designt 120%-osra szeretnék megcsinálni rákényszerítem magam, hogy csak 100%-os legyen, majd a következő csak 90%-os és utána pedig 80%-os.
Szép lassan megbarátkozom a tudattal, hogy a dolgok úgy tökéletesek, ha tökéletlenek és igenis kezdjem el azt a feladatot csinálni, mert a többi már jön magától és el fogok készülni vele, ha más nem 80%-ban és ugye akkor még csak 20%-ot tettem bele, ez elég királyul hangzik, nem?
Szolgáljon kis vizuális magyarázattal ez a kis infografika, hogy eme bejegyzés megírása milyen maximalista stigmákat hordoz.
Tanulság
Igaz ez a blogbejegyzés túl személyesre sikerült, de úgy hiszem vannak mások is rajtam kívül, akik ebben szenvednek és hátha nekik már ezzel is, hogy leírtam mindezt tudok segíteni. Lényeg, hogy a tökéletesre törekvés egy nagy szarság és ne ez határozzon meg Téged vagy a munkádat.
Zárásképpen a Nike szlogenjét írom le Neked, mert szerintem nagyon passzol ide.
Just do it.
Forrás:
Huffingtonpost:
https://www.huffpost.com/entry/why-perfectionism-is-ruin_n_4212069
Egyéb: